Úgy érzem muszáj mesélnem magamról ahhoz, hogy megértsétek a helyzetem... Azt hiszem az lesz a legjobb, ha az elején kezdjük...
342. március 14-én születtem, Japánban... anyám Japán, apám angol volt... A szüleim egy bevetés alkalmával találkoztak... Apám túszul ejtette anyám, és megerőszakolta... Ennek ellenére anyám szerette őt, és engem is... Apámat sose láttam, de titokban mindig írt egy-egy levelet... Körülbelül 12 éves lehettem, amikor egy idegen jött a falunkba... egy fiú... Kedves arca, és vörös szemei voltak.... Akkoriban, amikor ő érkezett, rengeteg embert megtámadtak.. A falusiak úgy gondolták, hogy mindennek ő az oka... Kiüldözték... Az egyik közeli barlangba menekült... Valamiért úgy éreztem, hogy ő nem tehetett ilyesmit.. ezért minden nap meglátogattam, és vittem neki némi élelmet... Így ment ez 3 éven keresztül... A falusiak már meg is feledkeztek róla... Nekem pedig lett egy jó barátom... az első szerelmem... Azonban a születésnapom előtti éjjel történt valami... Sötét, kísérteties este volt... A Hold vérvörösen pihent az égbolton... Úgy éreztem valami baj van... Gyorsan Hozzá siettem... A barlang bejáratánál ült, a Holdat nézte izzó szemekkel.. Külseje teljesen megváltozott... Arca eltorzult, fogai agyarrá változtak... Túl későn jöttem rá mi is ő valójában... A másodperc tört része alatt mögöttem termett, fogait nyakamba mélyesztette... Földöntúli kínt éreztem... Halálosat... A földön fetrengtem kínomban.. Ekkor ő nevetve lenézett rám, és felhasította szívem... Megszűnt a fájdalom.. Sötétség borult rám... Teljes sötétség... Aztán láttam egy vérvörös villanást, majd éreztem, hogy könnycseppek hullanak arcomra... Kinyitottam a szemem... Ő sírt.... Arcán bánat tükröződött... Úgy éreztem meg kell őt vigasztalnom, de nem tudtam megszólalni... Kínzó éhség mardosta torkom...
- Sajnálom... nem tudtam uralni... annyira sajnálom- mondta, miközben vérvörös könnyeket hullatott.
Megráztam a fejem, jelezve, fogy nem haragszom... de késő volt... Józan eszét felemésztette a bűntudat... Egy mozdulattal kiengedte a körmeit, s kitépte saját szívét... Erőtlenül rogyott a földre, majd egész lényéből csak por maradt... amit szél messze sodort...
Csak ez után jöttem rá, hogy egyedül maradtam... Nem tudtam mire vagyok képes, és féltem, hogy bántanám az anyám... ezért elmenekültem... Soha többé nem láttam őt viszont... Össze-vissza utazgattam a világban, és lassan megismertem képességeimet... Rájöttem, hogy nem kell vért innom ahhoz, hogy elmúljon a mardosó éhség... Csak egy ritka virágból készült tea kell... Utazásaim előtt mindig visszatértem Japánba, gyűjtöttem és megszárítottam őket... Azt ismét neki vágtam... Egy idő után még szerelmes is lettem... Amikor megtudta mi vagyok, bolondnak nézett és elhagyott... Másodjára óvatosabb voltam... Ő elfogadott annak, ami vagyok, és ő is át akart változni... De eszembe jutott az én átváltozásom, és képtelen voltam megtenni vele.. Ő szerinte azért, mert nem szerettem... Ezért elhagyott... Meg ígértem magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes...
Amíg így egyedül kóboroltam, úgy döntöttem előröl kezdem az életem.. normális lányként.... Ezért visszatértem szülőföldemre, és beiratkoztam egy gimnáziumba.... Holnap pedig megkezdődik új életem első napja...