Remek... ez tényleg hiányzott... Visszamentem az osztályterembe... Út közben persze visszaraktam a kontaktlencsémet, és "eltüntettem" az agyaram is... Csak én lehetek ilyen szerencsés, hogy kikapok egy vámpír ofit... Na mindegy... legalább tudja ki vagyok... így nem fog semmi ostobaságot csinálni... De az osztálytársaimnak biztos lesz néhány kérdésük ezek után.... Nekem pedig muszáj lesz rájuk válaszolnom, ha nem akarom, hogy már most megutáljon a fél osztály... *sóhaj* Jó kis első nap, nem mondom... Hogy lehetek ennyire szerencsétlen.... Na akkor vessük bele magunkat... Jöjjön az elkerülhetetlen... Beléptem az osztályba, és szinte egy emberként rohantak le... Kérdések záporoztak a szélrózsa minden irányából... Aztán látom, hogy Ayato áttör a tömegen, és mint egy testőr, karjait kinyújtja és szembeszáll a tömeggel...
- Elég legyen! Ne faggassátok, mint valami bűnözőt!
- Ayato-kun... hagyd.... - tettem a kezem a vállára.
- Nem! Undorító, amikor az emberekben felülkerekedik a kíváncsiság, és megfeledkeznek a jó modorról...
Az egész osztály hátrahőkölt... elszörnyedve néztek rá... Biztos nem ilyennek ismerték meg... Remek... A reggeli kis találka miatt is elegen utálnak már... erre ő most megvéd engem, és kiáll mellettem... Nem hiszem, hogy ez javítana a helyzetemen... Lehet, hogy jobban járnék, ha nem igazán érintkeznék vele.. Legalábbis nyilvánosan nem.... Úgy döntöttem itt az ideje, hogy megfordítsam egy kicsit az állást... Lehet, hogy ezért már azok is megutálnak, akik eddig nem, de hosszú távon úgy érzem, ez egy jó döntés lesz...
- Ayato-kun, ebből elég! - rivalltam rá - Nem érdekel, hogy szerinted mi az undorító, én viszont gyűlölöm, ha olyanok próbálnak engem védeni, akiket ki nem állhatok! Szóval hagyj békén! És ha lehet, cserélj valakivel helyett, nem akarok melletted ülni!
- NEM! - kiáltott rám, amitől őszintén szólva meglepődtem - Lehet, hogy most nem szeretsz, de én akkor is kedvellek! És el fogom érni, hogy megismerj... Mert hiába csak most ismertelek meg, számomra akkor is fontos vagy!