Madárcsivitelés.. homályos, derengő fény... Szaporán pislogva nyitottam ki a szemem.... Saisho meztelen mellkasán feküdtem... Ő még aludt... Egyik karjával átölelt.... Elgondolkodtam... milyen jó is lenen minden reggel így ébredni... Óvatosan felemeltem karját és kicsusszantam alóla.... Magam köré fogtam a lepedőt, hogy eltakarjam meztelen testem... A fürdőbe mentem... gyorsan le akartam zuhanyozni. Ledobtam magamról a lepedőt és beléptem a hívogató vízsugár alá. Lemostam magamról az elmúlt évszázadok minden baját és gyötrődését. Új nap virradt.. új időszak következik. Új lappal akartam indítani. Kiléptem a zuhany alól, magamra kaptam egy bő felsőt és egy rövid nadrágot, és kimentem a konyhába. Elkészítettem a szokásos teám, majd azon kezdtem agyalni, hogy mégis milyen reggelit csináljak neki... Egy ember testében van, tehát szüksége van élelemre.... Kerestem egy szakácskönyvet, és ahol először kinyílt, azt megpróbáltam elkészíteni. Közben megittam a teámat, és neki is készítettem egyet... Éppen időben lettem kész... Már a szoba ajtajában jártam, amikor láttam, hogy ébredezik.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá, és ölébe tettem a megrakott tálcát.
- Neked is. Látom, jó korán keltál - viszonozta mosolyom és a teáért nyúlt.
Belekóstolt, de azonnal köhögni is kezdett tőle... a csésze kiesett a kezéből és földön apró darabokra tört.. Gyorsan mellé térdeltem az ágyra, de nem tudtam mit is tehetnék...
- Mi... mi a frász volt ez? - kérdezte köhögve.
- Egy különleges tea... ezzel fékezem meg a vérszomjam... évszázadok óta ezt iszom.... Azon a napon találtam rá...
- De hiszen ez a sakura virágából készült....
- Igen, abból...
- De hát az méreg a vámpíroknak! Ezzel képesek megölni minket!